Pénzfeldobás szimulátor
Az érme feldobása az egyik leggyakoribb módszer, amelyhez az emberek folyamodnak, ha vitát kell rendezniük, vagy egyszerűen egy adott megoldás mellett kell dönteniük.
A módszer lényege abban rejlik, hogy az érmének általában két különböző oldala van, és a feldobás az egyiken érmével ér véget. A vita résztvevője lesz a győztes, aki megjósolta, hogy az érme melyik oldala lesz a tetején, miután leesik.
Az érmefeldobás története
A történészek kutatásának köszönhetően ismertté vált, hogy az érmefeldobást már az ókori Rómában is gyakorolták. A Római Birodalom lakói olyan játékot játszottak, amelynek a nevét a Navia aut caput latinból "hajó vagy fej"-nek fordítják. A játék lényege a nyertes azonosítása volt, aki kitalálta, hogy a feldobott érme melyik oldalán landol: a hajó képével díszített hátlapon, vagy az előlapon, amelyen a császár feje pompázik.
De, mint kiderült, az ókori görögök is szerettek egy hasonló játékot. Különbsége az volt, hogy a Hellasban érmék helyett kagylókat dobtak, amelyek egyik oldalát gyantával kenték be. A játékot Ostra Kindának hívták, és a kagyló oldalai a nap valamelyik időszakához kapcsolódnak – nappal vagy éjszaka (görögül – nux kai hemera).
Később az ókori Görögország lakói által ismert játékot átvették a britek. Angliában évszázadokon át népszerű volt a Cross and pile nevű játék, amelyben egy érme a levegőbe repült, miután egy másik érme szélével eltalálta. A résztvevők figyelték a folyamatot, és próbálták kitalálni, hogy az érme melyik oldala lesz a tetején.
Az Egyesült Királyságban évszázadok óta keresett volt a Cross and pile nevű játék. A játék elve ugyanaz volt: az egyik érmét élesen találták a másikkal, az első felugrott a levegőbe, és a játékos kitalálta, melyik oldalon fog landolni. Az érme egyik oldalára keresztet vertek (innen ered a játék neve). Az érmefeldobás iránti érdeklődés a modern Nagy-Britanniában sem múlik el - a játék mechanikája változatlan maradt, csak a név változott. Általánosságban elmondható, hogy a világ különböző részein élők szabálysá tették, hogy ezt a foglalkozást az érmék ábrázolásának megfelelően nevezzék el. Tehát ma a britek a játékot Heads or tailsnak, szó szerint fejnek vagy faroknak hívják, ami az angol tíz pennyes érme hátoldalán lévő képhez kapcsolódik, amely egy heraldikai oroszlánt ábrázol, amely megemeli az első mancsát és a farkát.
Ez az elv változatlan marad a népszerű orosz Orlyanka, vagy az Eagle and Tails játékban. A játéknak ez a neve Oroszországban az érme előlapján ábrázolt sas miatt jelent meg. Ami a "farok" kifejezést illeti, az oroszok ezt a szót használják az érme oldalára utalva a címlet megjelölésével.
Az érmefeldobás elérte Ausztráliát is, amely el van vágva a többi országtól, bár itt szabálysá tették, hogy ne egy, hanem két félpennys érmét dobjanak fel.
Érdekes tények
Az érme feldobása annyira mindennapossá vált, hogy számos érdekes tényt találhat ezzel a művelettel kapcsolatban.
- A fülöp-szigeteki San Teodoro (Mindoro Oriental) város polgármester-választása elakadt a második forduló után, amelyben mindkét jelölt a szavazatok egyenlő százalékát szerezte meg. Az önkormányzat vezetőjének kinevezéséről szóló végső döntés érdekében érme feldobás mellett döntöttek. A legérdekesebb az, hogy a választások eredményét mind a résztvevők, mind a San Teodoro szavazói tisztességesnek és törvényesnek ismerték el.
- Azoknak, akik szeretnek érmefeldobással dönteni, saját ünnepük van. Február 8-án ünneplik, és pontosan így hívják - Érmefeldobás Napja. Az emberek, akik feltalálták ezt az ünnepet, úgy gondolják, hogy az érme feldobása több, mint pusztán szórakozás. Bíznak e rituálé tagadhatatlan sorsszerűségében.
- A kanadai Torontóban előfordult olyan eset, hogy az érme oldala döntötte el, hogy melyik szervezet nyeri el a város 1605 kilométernyi utcájának vonalfestésére kiírt pályázatot.
- Az ausztrál labdarúgó-bajnokság 2007-es döntőjének közvetítésének sorsa előre eldőlt, és attól függött, hogy az érme melyik oldala esett el. A vitában két örök versenytárs – a Seven és a Ten TV-csatorna – vett részt. „Tíz” nyert!
- Az Egyesült Királyságban a helyi és nemzeti választások olyan döntéshozatali módszereket tesznek lehetővé, mint például a szalmahúzás, a legmagasabb kártya kihúzása a pakliból, vagy döntetlen esetén hagyományosan érme feldobása döntetlen esetén. li>
- Elhanyagolható az esélye annak, hogy egy érme a szélére kerüljön, miután leejtették. Nagyon kevés (1 esély a 6000-ből), de elméletileg ez lehetséges.
Fennállásának évei során az érmefeldobás egyszerű szórakoztatásból a döntéshozatal legmegbízhatóbb és legelfogulatlanabb módjává vált. Ez annak köszönhető, hogy bizonyos kontroll mellett a helyes feldobás gyakorlatilag kiküszöböli a hamisításokat és valóban független eredményt ad.
